Norma-fa

Noha nem épület, mégis Budapest kiemelt helyszínei közé tartozik a Norma-fa.

A Normafa lejtő tetéjén állt egy vén bükkfa, amely egy monda szerint Mátyás király születésekor sarjadt. Több ízben villámcsapás érte. Írók, költők, művészek kedvelt kirándulóhelye volt. 1840-ben itt énekelte Bellini: Norma című operájának nagyáriáját Schódelné Klein Rozália, európai hírű énekesnőnk. Ettől kezdve a korábban Viharbükknek nevezett fát Norma-fának nevezték. A korhadt faóriás 1927. június 19-én, vasárnap délelőtt dőlt ki. A kidőlt fatörzset a margitszigeti artézi forrás medencéjében helyezték el, hogy a mészköves bevonat örök időkre konzerválja, de egyrészt elkorhadt, másrészt a mészréteg a sziklához kötötte.

A Budapesti Művész és Opera Sportkör 1962-ben újabb tölgyfákat ültettetett, és 1967-ben emléktáblát is emelt., Devecseri Gábor versével.

Az eredeti fát Keleti Gusztáv festménye örökítette meg számunkra 1870-ből.